A rendszeres teafogyasztás több nagy népesség-vizsgálatban is együtt járt a biológiai öregedés lassabb ütemével. A különbség azonban jóval kisebb, mint amit a szalagcímek sugallnak. Néhány tized évről van szó, és egyik vizsgálat sem bizonyította, hogy a tea okozza ezt. Nézzük meg pontosan, mit mértek, mekkora az eltérés, és mit nem szabad kiolvasni belőle.
Mi az a biológiai életkor?
A születési dátum szerinti életkor mindenkinél ugyanolyan ütemben nő. A biológiai életkor ezzel szemben azt próbálja megbecsülni, hogy a szervezet állapota hány éves emberére jellemző. Vérnyomásból, vércukorból, koleszterinből, gyulladásos és vesefunkciós értékekből, testösszetételből számolják ki.
Ha valakinek a biológiai kora 52 év, miközben 55 éves, akkor a mutatói átlagosan egy nála három évvel fiatalabb emberéhez hasonlítanak. A kutatások ezt a különbséget hívják biológiai kor gyorsulásának, és ezt vizsgálják, amikor azt kérdezik, hogy egy szokás (mozgás, alvás, étrend, teázás) mennyire mozdítja el.
Amit a legnagyobb vizsgálat talált
A témában eddig a legrészletesebb elemzés 2023 novemberében jelent meg a The Lancet Regional Health – Western Pacific folyóiratban. A kutatók két, egymástól független népességet vizsgáltak: egy kínai kohorszot (China Multi-Ethnic Cohort, 7 931 fő, 30–79 évesek) és a brit UK Biobank egy részmintáját (5 998 fő, 37–73 évesek). Mindkét csoportot legalább kétszer mérték meg, így nem csak pillanatképet láttak, hanem a változást is.
- 13 929résztvevő két országból, ismételt méréssel
- ~3 csészenaponta, itt volt a legmarkánsabb a különbség
- 6–8 gszálas tealevél naponta, ugyanez tömegben
Aki a két mérés között nem teázóból teázóvá vált, annál a biológiai kor gyorsulása csökkent azokhoz képest, akik végig nem teáztak. A kínai mintában ez 0,319 évvel kevesebb volt (95%-os megbízhatósági tartomány: 0,017–0,620 év), a brit mintában 0,267 évvel. A legerősebb összefüggést azoknál látták, akik tartósan, éveken át teáztak, nem azoknál, akik nemrég kezdték.
A mennyiség és a hatás kapcsolatát vizsgálva a szerzők arra jutottak, hogy napi három csésze, illetve 6–8 gramm tealevél körül volt a legszembetűnőbb az eltérés. Egy csésze szálas teához jellemzően 2–3 gramm levél kell, tehát a 6–8 gramm nagyjából három csészényi mennyiséget jelent.
Két másik vizsgálat ugyanebbe az irányba mutat
| Vizsgálat | Résztvevők | Mit mértek | Eredmény |
|---|---|---|---|
| Xiang és mtsai., 2023 Lancet Reg. Health – W. Pacific |
13 929 fő (Kína + Egyesült Királyság) |
Biológiai kor vérvételi és testméret-adatokból | Lassabb öregedési ütem a teázóknál; a legerősebb kb. napi 3 csészénél |
| Chen és mtsai., 2026 Ophthalmic Epidemiology |
35 740 fő (UK Biobank) |
A szemfenék alapján becsült „retinakor” | A teázóknál kisebb eltérés; napi 4 csésze felett 0,22 év. Kávénál nem volt összefüggés |
| Inoue-Choi és mtsai., 2022 Annals of Internal Medicine |
498 043 fő (UK Biobank) |
Halálozás 11,2 év átlagos követés alatt | Napi 2–3 csészénél 13%-kal alacsonyabb halálozási kockázat a nem teázókhoz képest |
Érdemes kiemelni a szemészeti vizsgálat egy mellékleletét: ugyanabban a mintában, ugyanazzal a módszerrel a kávéfogyasztásnál nem találtak összefüggést, a teánál igen. Ez nem bizonyít semmit, de arra utal, hogy nem pusztán a koffeinről van szó.
És most jön a fontos rész: mit NEM mutatnak ezek a kutatások
Ezek megfigyeléses vizsgálatok, nem kísérletek. Senkinek nem osztottak ki teát, hogy aztán összehasonlítsák egy másik csoporttal. Azt figyelték meg, ki mit iszik magától, és mi történik vele. Aki rendszeresen teázik, gyakran más szokásaiban is eltér: kevesebbet dohányzik, többet mozog, kiegyensúlyozottabban étkezik. A kutatók ezekre statisztikailag korrigáltak, de a korrekció sosem tökéletes. Az együttjárás nem ok-okozat.
Négy további megszorítás, amit érdemes tudni:
1. Nem a DNS-t mérték. A gyakran emlegetett „epigenetikus óra” és a telomerhossz molekuláris szintű mutatók, és ezek egyikét sem használta a Lancet-tanulmány. Ott a biológiai kort hagyományos klinikai értékekből (vérnyomás, laborparaméterek, testméretek) számolták, a Klemera–Doubal nevű módszerrel. Ha valahol azt olvasod, hogy „a tea védi a DNS-t, ezt igazolta a UK Biobank”, az túllép azon, amit a vizsgálat valójában mért.
2. A hatás mérete szerény. Néhány tized évről beszélünk, nem évekről. Ez népesség szintjén értelmezhető különbség, nem olyasmi, amit bárki magán észlelne.
3. A brit mintában a nem teázóból teázóvá válás önmagában nem volt statisztikailag megbízható. A becslés bizonytalansági tartománya átnyúlt a nullán, vagyis a véletlen sem zárható ki. Az összkép a két kohorsz együtteséből és a tartós teázók adataiból áll össze.
4. A magyarázat egyelőre hipotézis. A polifenolokra és a sejtszintű folyamatokra hivatkozó magyarázat kézenfekvő, de a vizsgálat nem mérte. A folyóiratban 2024 februárjában megjelent szakmai hozzászólás épp ezt kifogásolta: az önbevalláson alapuló fogyasztási adatokat, hogy nem különítették el a teafajtákat, és hogy a feltételezett biokémiai mechanizmus vizsgálata hiányos maradt.
A rendszeres teázás több százezer ember adatain következetesen együtt jár valamivel lassabb biológiai öregedéssel és alacsonyabb halálozási kockázattal. A különbség kicsi, az ok-okozat nem bizonyított, és nem molekuláris szinten mérték. Ettől még a tea az egyik legjobban dokumentált, kalóriamentes, cukormentes ital, amit a mindennapokban ihatsz.
Gyakori kérdések
Mennyi teát kellene innom?
A Lancet-tanulmány szerint körülbelül napi három csészénél, azaz 6–8 gramm tealevélnél volt a legmarkánsabb az összefüggés. A nagy halálozási vizsgálatban napi két csészétől jelent meg a különbség, és nyolc csésze felett sem romlott. Ez nem orvosi javaslat, hanem az, amit a vizsgálatokban mértek.
Számít, hogy milyen teát iszom?
A vizsgálatok ezt nem különítették el, és a szakmai kritika épp ezt rótta fel nekik. A brit mintában döntően fekete teát isznak, a kínaiban zöldet, és az összefüggés mindkettőben megjelent. Arra viszont nincs adat, hogy bármelyik fajta jobb lenne a másiknál.
A kávéra is igaz ugyanez?
A 2026-os szemészeti vizsgálatban nem. Ugyanabban a 35 740 fős mintában, ugyanazzal a módszerrel a kávéfogyasztás nem mutatott összefüggést a becsült retinakorral, a teafogyasztás igen.
Akkor a tea lassítja az öregedést?
Ezt így egyik vizsgálat sem állítja, és mi sem állítjuk. Azt mutatják, hogy a rendszeres teázók biológiai öregedési üteme átlagosan valamivel lassabb. Hogy ezt a tea okozza-e, vagy a teázással együtt járó egyéb szokások, az a jelenlegi adatokból nem dönthető el.
Ha ez után kedvet kaptál egy csészéhez
A vizsgálatokban szereplő 6–8 gramm napi mennyiség szálas tealevélre vonatkozik, és ebből egy csészényi adag jellemzően 2–3 gramm. Ha még nem találtad meg a hozzád illő ízvilágot, a tea-kalauzunkban fajtánként végigvezetünk a különbségeken, a szálas teák között pedig natúr és ízesített változatok is vannak. Este vagy gyerekeknek a koffeinmentes teák a kézenfekvő választás.
Források
- Xiang Y, Xu H, Chen H, és mtsai. Tea consumption and attenuation of biological aging: a longitudinal analysis from two cohort studies. The Lancet Regional Health – Western Pacific, 2023;42:100955. doi.org/10.1016/j.lanwpc.2023.100955
- Chen R, Yusufu M, Liu J, és mtsai. Association Between Coffee and Tea Consumption and Biological Age Acceleration: Evidence from the UK Biobank Study. Ophthalmic Epidemiology, 2026;33(5):495–502. doi.org/10.1080/09286586.2026.2647970
- Inoue-Choi M, Ramirez Y, Cornelis MC, és mtsai. Tea Consumption and All-Cause and Cause-Specific Mortality in the UK Biobank: A Prospective Cohort Study. Annals of Internal Medicine, 2022;175(9):1201–1211. doi.org/10.7326/M22-0041
- Tsai YY, Wei JCC. Correspondence on tea consumption and attenuation of biological aging. The Lancet Regional Health – Western Pacific, 2024;43:101027. doi.org/10.1016/j.lanwpc.2024.101027
Ez a cikk tájékoztató jellegű, tudományos közlemények ismertetése. Nem minősül orvosi tanácsnak, és nem alkalmas betegség megelőzésére, kezelésére vagy diagnosztizálására.


